Kárpátaljai Katolikus Egyetemista és Főiskolás Hétvége

A Hit által leszek gyermeked

Április 19-20-án a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumban, első alkalommal került megrendezésre a hagyományteremtő szándékkal életre hívott Kárpátaljai Katolikus Egyetemista és Főiskolás Hétvége.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán működő Görögkatolikus Főiskolai Lelkészség (GörögKör), a Görög- és Római Katolikus Ungvári Diák Közösség (GRUnD), a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet, a Sztojka-líceum és annak Öregdiák Szövetsége, az Összetartozunk közös szervezésű összejövetelén a Rákóczi-főiskola és az Ungvári Nemzeti Egyetem egykori és jelenlegi diákjai, valamint az Ungvári Boldog Romzsa Tódor Teológiai Akadémia kispapjai vettek részt.

A mindennapok és az iskola nehézségei, taposómalma közepette néha nehéz jó és engedelmes gyermeke lenni Istennek, s hálásnak lenni a tőle kapott kegyelemért. Néha talán hitünk is meginog? De mi egyáltalán a hit? Honnan kapjuk, s mit tehetünk erősítése érdekében? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat a „sorstársakkal.”

A találkozó 19-én délután beszélgetéssel, ismerkedéssel, táncházzal vette kezdetét, melyet Szilágyi László koreográfus és felesége, Tóth Gabriella vezettek.

A második nap elmélkedéssel, előadásokkal telt. Az első előadó Pősze Roland, mátyfalvai áldozópap volt, akivel a hitünkkel kapcsolatos kérdéseket feszegettük. Roland atya felhívta figyelmünket arra, hogy ahogy a diplomához, úgy a hithez vezető utat is végig kell járni, lépésről-lépésre haladva a lépcsőfokokon. Ehhez pedig jó alap kell – Hit. Hitünket, ezt az Istentől ingyen kapott ajándékot megélni, cselekedetekkel bizonyítani, erősíteni kell. Rá kell bíznunk magunkat Istenre: bízni, elfogadni, remélni. Hisz ahogy Máté evangéliumában is olvashatjuk, akinek akkora hite van, mint egy mustármag, az hegyeket képes megmozgatni. Az előadás után kiscsoportos beszélgetések következtek, melyek során hitünk forrásáról, hittel kapcsolatos élményeinkről, hitünk megéléséről, s arról beszélgetünk, hogyan segíthetünk másoknak saját hitünkkel.

Ezután Marosi István, a GörögKör vezetője tartott előadást „… ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban.” – hogyan gondolkod(j)unk a keresztény értelmiségi létről címmel. Előadása során az emberi, értelmiségi és keresztény létről, ezek kapcsolatáról volt szó. Magát az értelmiségi létet, s azt próbáltuk közösen megfogalmazni, kik is az értelmiségiek, mitől azok, s milyen szerepet töltenek be a társadalomban. Szó volt arról is, mi teszi az embert emberré. Az előadás tanúsága: az ember test, lélek és szellem egysége, s ezek folyamatos fejlesztése tesz bennünket felnőtt, tudatos emberré.

Műhelymunka is volt, melynek középpontjában a részt vevő közösségek életének színesebbé, tartalmasabbá tétele, s a közös együttműködés, programok álltak.

A nap során tanúságtételre is sor került. Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke beszélt életéről, hite megéléséről, munkájáról, a kárpátaljaiak életének aktuális kérdéseiről, családról, s annak fontosságáról.

Az egyénileg és közösségünkre nézve is igen hasznos találkozó vecsernyével, filmnézéssel, a hétvége összegzésével zárult.

„A keresztényeket sem területi, sem nyelvi szempontból, még faji szempontból sem lehet megkülönböztetni a többi embertől. Sehol nincsenek olyan városok, melyekben mint sajátjukban laknának, nincs külön nyelvük sem, melyet beszélnének, nincs sajátos, rájuk jellemző életmódjuk. [. . .] Saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; mindenben részt vesznek polgárokként, de mindent elviselnek mint idegenek; bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra. [. . .] Mindenkit szeretnek, mindenki üldözi őket. [. . .] Jótevők, akiket gonosztevőkként büntetnek. [. . .] Egészen egyszerűen: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. . .” (Levél Diognétoszhoz).